Vélemények-gondolatok Ismeretlenektől

A pokol nem az, aminek sokan hiszik. Csak utána kéne nézni a Bibliában... A pokol egy szeméttemető szerűség, ahova a régiek azokat a dolgokat dobták, amire már nem volt szükségük soha többé. Így került bele a történetbe: ha rossz vagy, akkor nem érdemled meg az örök boldog életet, nem a "rossz" pokolba kerüsz, hanem Isten lemond rólad és megsemmisülsz. (Ezt nekem is így mondták, a Bibliát mutatva - sajnos már nem tudom hol kell keresni. De nagyon meggyőzőek voltak...)



Nekem is hasonlókat mondtak hittanórán. hogy a poklot nem úgy kell elképzelni, hogy ördögök sütnek lábasban, hanem egy helyet, ahol nincs Isten, és magadra vagy hagyva a többi szeméttel.



A pokol szó jelentése a bibliában a sírra vonatkozott, a halálra(nem valami tüzes kemencére). Az ókori héberek, -állítólag Jézus idejében sem- nem választották külön a testet és a lelket. Tehát akkor szó sem volt a lélek halhatatlanságáról.



Valami olyasmit ír a Biblia, hogy Isten nem lelket adott az első embernek, hanem (élő)lélekké tette. Mert a Biblia beszél holt lelkekről is.
Azért mondom, hogy a Biblia ugy tudom nem tanít halhatatlan lélekről. De ha az nincs, akkor a lélek pokolbéli kínzásáról sem lehet beszélni, mégcsak Isten nélküli szemétdombként sem.

     

     

A Mennyországról és a pokolról:

A legmagasabb spirituális szinten, tudnunk kell, hogy a pokol, csakúgy mint a Mennyország, egy tudati sík. A Menny és a pokol egyaránt az elmében kezdődik. A Mennyország és a pokol egyaránt tudatszintek mélyen bennünk.



Mi a helyzet a nyugati vallások tanításaival, miszerint Istent csak a halálunk után láthatjuk, ha jók voltunk és a Mennybe jutunk?

A Menny és Isten nem valahol messze felettünk vannak, hanem mélyen bennünk, a szívünkben. A Menny nem egy távoli ország, ahol fák, házak és más tárgyak vannak; a Menny egy tudatsík bennünk. Az örök Igazság keresői törekvő szívükben fogják megvalósítani örök Mennyországukat. Minden pillanatban a Mennyországot vagy a poklot teremtjük meg magunkban. Amikor isteni, kiterjedő, beteljesítő gondolatot táplálunk, a Mennyországot hozzuk létre magunkban. Amikor istentelen, csúnya, sötét, tisztátalan gondolatokat dédelgetünk, a saját belső poklunkba lépünk be.



A Mennyországnak maga a fogalma is valami fényes, ragyogó és gyönyörteli, és ugyanakkor halhatatlan. De tudnunk kell, mi a halhatatlan bennünk. A tudat, a bennünk rejlő törekvő tudat.

  

TOVÁBB OLVASOM        VISSZA A FŐOLDALRA