Mi célból hozott létre Isten világokat, s bennük a miénket is?

Messzemenő következménye van a teremtés szempontjából annak az állításnak, hogy "Isten a szeretet". Felemelő s egyben vigasztaló is azok számára, akik Istent úgy képzelték el, hogy Ő a maga kényére-kedvére létrehozott teremtményeket, hogy azután tetszése szerint uralkodhassék rajtuk. Sokan tekintenek úgy az isteni teremtésre, mint Madách Imre Lucifere:

"Aztán mi végre az egész teremtés?
Dicsőségedre írtál költeményt,
Beléhelyezted egy rossz gépezetbe,
És meg nem únod véges végtelen,
Hogy az a nóta mindig úgy megyen.
Méltó-e ilyen aggastyánhoz e
Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet?
Hol sárba gyúrt kis szikla mímeli
Urát, de torzalak csak, képe nem.."

(Az ember tragédiája, I. szín)

  
Ezzel szemben a Biblia azt tanítja, hogy Isten azért teremtett, mert meg akarja osztani az örök életet és a vele járó kiváltságokat valamennyi teremtményével. Ezért, és csak ezért szólhat Dávid így emberi lehetőségeinkről: "Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És az embemek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél"
(Zsoltárok 8:5-7).

Isten nem teremtett eleve befejezett teremtményeket.Nem abban az értelemben alkotta az Úr "tökéletes"-nek az embert, hogy azután semmi dolga se legyen már önmagával, hanem a tökéletesség alapjával és lehetőségével hívta létre.
Azt akarta, hogy amivé válik az ember, abban a saját elhatározása, választása, meggyőződése is benne le gyen. Isten értelmesnek, azaz - a Biblia nyelvén - a "saját képére és hasonlatosságára" teremtette az embert (I.Mózes 1:26). Ősszüleink "felnőtt" és nem "gyermek" állapotban nyerték életüket. Maga Isten tanította őket gondolkodásra, fogalomalkotásra és megnevezésre, beszédre.

  

Jézus ujra eljön?!

Jézus Krisztus újbóli eljövetelének a reménysége és várása nemcsak hitbuzgó keresztényeknek az eszméje, hanem egyértelmű, sokszor megismételt, isteni ígéret a Bibliában.
Az Írások szerint Isten Fiának először emberként, isteni hatalmát letéve kellett eljönnie Földünkre, másodszor azonban isteni hatalommal és dicsőséggel jelenik meg, egy végső igazságszolgáltatásra és szabadításra, Isten országa hatalomátvételére.

Jézus maga is igen világos kijelentéseket tett erről első eljövetelekor.
Néhány példa:
Kajafás főpapnak és az egész, felette ítélkező főtanácsnak mondotta, szokása szerint "az ember Fiának"* nevezve magát:
"Meglátjátok majd az ember Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljönni az ég felhőivel"
(Márk 14:62).

A zsidó nép körében ismert ószövetségi, messiási jövendölés volt ez. Arra utalt, hogy az emberiség Isttentől küldött Megváltója az emberi család tagjává lesz, hogy az ember helyettese és szabadítója lehessen.
Tanítványait pedig így vígasztalta velük való utolsó együttétein:
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ... elmegyek... és ismét eljövök, hogy magamhoz vegyelek titeket...

Ti azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömötöket"
(János 14:1-3; 16:22).