Júdás Iskáriótes (kerióti férfi). Valószínűleg Júda déli részéből származik; Jézus az apostolok közé választja; a tizenkettő közös pénzét kezelte, pénzsóvár; Jézust kiszolgáltatta az ellenségeinek ; mikor látta, hogy Jézust halálra ítélik, felakasztotta magát.

Júdás: bibliai személy. Iskarioti Júdás Jézus tanítványa és árulója. A Getsemáne-kertben a Jézusnak adott csókkal jelezte a római katonáknak kit kell letartóztatniuk. Árulásáért 30 ezüstpénzt kapott, de tettét megbánva kétségbeesésében öngyilkos lett.



Az áruló Júdás

A vének és zsidó papok belátták, hogy Jézust nyíltan nem foghatják el. Két nappal húsvét előtt tanácsot tartottak Kaifás főpap házában és elhatározták, hogy Jézust titkon elfogják és megölik. Ekkor a 12 tanítvány egyike, iskarióti Júdás, hozzájuk jött s így szólott: - Mit adtok, ha én őt kezetekbe adom?
A főtanács 30 ezüstpénzt adott neki. És a gonosz tanítvány e perctől kezdve kereste az alkalmat, hogy mesterét elárulja.

Húsvét előtt való napon, csütörtökön (Nagycsütörtök) este, Jézus tanítványaival egyik jó emberének házába ment, hogy megegyék a húsvéti bárányt. Miután a bárányt megették, Jézus fölkelt, levetette felső ruháját, és egyenként megmosta tanítványainak lábait. Ezzel alázatosságra tanította őket. Ezután ismét elfoglalta helyét az asztalnál, kezébe vette a kenyeret, megáldotta s szétosztotta tanítványai között e szavakkal:

- Vegyétek és egyétek, ez az én testem.
És a kenyér e szavakra Jézus testévé változott. Azután kezébe vette a borral telt kelyhet, s ezt szintén megáldotta, és tanítványainak nyújtotta, mondván:
- Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új-szövetségé, mely sokakért ontatnak a bűnök bocsánatára.
E szavakra a bor Jézus vérévé változott. Rögtön utána így szólt Jézus:
- Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

A gonosz Júdást nem hatotta meg Jézus nagy szeretete. Fölkelt az asztaltól és elosont, hogy a zsidó tanács szolgáit saját Mestere ellen vezesse. Midőn Júdás eltávozott, Jézus így szólt:
- Fiacskáim! Már csak egy kevéssé vagyok veletek. Szeressétek egymást, amint én is szerettelek titeket.
- Uram, hová mégy? - kérdezte Péter.
Mondta neki Jézus:
- Oda, ahová én megyek, most nem követhetsz engem.
Mondta ismét Péter:
- Miért nem követhetlek téged? Odaadnám még az életem is érted!
Az Úr erre így válaszolt:
- Életedet adod értem? -Bizony, bizony mondom neked: mire megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.
Péter és a többiek elszomorodtak, Jézus azonban így szólt:
- Ne szoruljon el szívetek. Én az Atyához megyek, és Ő majd az én nevemben elküldi a vigasztaló Szentlelket, hogy örökké tiveletek maradjon.
Megható búcsúbeszéd után Jézus gyönyörű szép imát mondott övéiért, és azután - elvégezvén az asztali imádságot - kimentek a szabadba.



Jeruzsálem mellett, az Olajfák hegyén, volt egy nagy kert, amelynek
Getsemane volt a neve. Az utolsó vacsora után ide ment az Üdvözítő tanítványaival. Szomorú éjszaka volt ez. Jézus elvonult az álmos tanítványok mellől, leborult a földre és buzgón imádkozott. Kínos halálfélelem és gyötrődés járta át a lelkét, véres verejték hullott az arcáról és ajkai e szavakat sóhajtották: - Óh Atyám! Ha lehetséges, vedd el tőlem e keserű poharat; mindazáltal ne az enyém, hanem a Te akaratod legyen meg.
Majd két ízben is visszatért tanítványaihoz, de mindannyiszor alva találta őket. Mondta ezért nekik:
- Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek!
Ő pedig ismét félrevonult és tovább imádkozott. Végre az Atya angyalt küldött, hogy Jézusnak emberi természetét erősítse.
Éjféltájban Jézus odament tanítványaihoz és így szólott: - Keljetek föl, menjünk! Íme közeledik, aki engem elárul. Alig mondta ezeket, midőn már Júdás megjelent embereivel. Az áruló útközben így szólott a szolgákhoz:
- Akit megcsókolok, ő az; fogjátok meg. Azzal Jézushoz ment és megcsókolta őt. Jézus az áruló szemébe tekintett és csendesen mondotta:
- Júdás! Hát csókkal árulsz el engem? Aztán bátran a szolgák elé lépett és kérdezte:
- Kit kerestek?
- A názáreti Jézust - felelték azok.
- Én vagyok! - mondta Jézus oly isteni tekintettel, hogy a sereg visszahátrált és rémülten földre esett. Jézus azonban nem használta isteni hatalmát. Szelíden engedte, hogy megfogják és megkötözzék. És a csapat ezek után megindult. A megijedt tanítványok szétfutottak és csak ketten: Péter és János, követték Jézust messziről.

Mikor Júdás, az áruló, megtudta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta rút tettét. Visszavitte a bér gyanánt kapott 30 ezüstpénzt a papoknak és mondta:

- Vétkeztem, mert elárultam az Ártatlant.

De a papok és a vének megvetően így feleltek:

- Mi közünk van hozzá? Te lássad! Júdás ekkor kétségbeesett, mert nem volt hite és reménye Isten irgalmasságában. A 30 pénz égette a tenyerét. A templomba rohant, odadobta az ezüstpénzt és elmenvén - fölakasztotta magát. Íme, Péter magába szállván, bánatának könnyeivel megmentette lelkét; Júdást azonban kétségbeesésének kötele a kárhozatba döntötte.