Joákim felesége, Anna pedig, aki nem tudta, hová lett a férje, siránkozni kezdett. Részben azért, mert azt hitte, megözvegyült, részben pedig azért, mert terméketlen. Este lement a kertbe, és egy babérfa alá ült le imádkozni. Kérte az Istent, hogy Ábrahám feleségéhez, Sárához hasonlóan az ő méhét is áldja meg, hadd szülessen gyermeke. Ekkor az Úr angyala megállt előtte, és így szólt:
„Anna! Anna! Az Úr meghallgatta könyörgéseidet, fogansz majd és szülni fogsz (Lk 2,9), és beszélni fognak majd magvadról az egész földkerekségen. (Lk 1,13)
Mire Anna azt felelte, hogy ha ő szülni fog, legyen az akár fiú, akár leány, felajánlja gyermekét az Úrnak, hogy őt szolgálja egész életében.
Ugyanekkor Joakimhoz is leszállt az Úr angyala, és így szólt hozzá:
,,Joakim, Joakim! Az Úr, az Isten meghallgatta könyörgésedet (Lk 1,13), most hagyd el ezt a helyet! Íme, asszonyod, Anna foganni fog méhében'” (Lk 1,31).
Akkor Joakim haza indult Annához. Amint Anna meglátta őt, elébe futott és a nyakába borult.

Szűz Mária a Biblia Újszövetség és a Korán egyik alakja, Jézus édesanyja.
Az első, akit Máriának, héberül Mirjamnak hívnak az Ószövetségben, Mózes nővére. Később kedvelt női név, Mária kortársai közül is sokan viselték. A név jelentést hordoz. A legvalószínűbb jelentések a következők:
Mária = szép (a héber márá = kövér szóból. Keleten, pl. az araboknál a női szépség egyik feltétele);
Mária = lázadás (a héber máráh szóból, Mária a Sátán ellenlábasa);
Mária = keserves (a héber márar = keserű, fájdalmas szóból);
Mária = Istentől szeretett (az egyiptomi mri = szeretett és a héber iam = Isten szavakból)



További elnevezései:

Szűzanya, Nagyboldogasszony, Rózsafüzér királynéja, Mindnyájunknak Édesanyja, a mennyország királynéja, Boldogságos Szűz, Hétfájdalmú szűzanya, olaszosan Madonna, Nagyasszony, Kisasszony.

A katolikus ill. az ortodox egyházban szentként tisztelik. Mint számos más egyéb aspektusának, a Katolikus Egyházban a szentek tiszteletének is van fontossági sorrendje. Mária, Jézus anyja a legfontosabb személy, aki Jézushoz kapcsolódik. Máriáról, aki szíve alatt hordozta, megszülte, nevelte, és tanításai során is gyakran elkísérte fiát, sokat elmond a Biblia. Innen ismerjük mély kapcsolatát fiával, aki még utolsó leheletével is gondoskodik róla. Ez a szoros kapcsolat, az Isten akaratának ilyen mértékű igénylése miatt tartják Máriát a legnagyobb szentnek a Katolikus Egyházban.
Mária szülei: Szent Joachim és Szent Anna voltak.



Az katolikus Egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról, azaz aki üdvözülni akar, annak ezt a négy alapigazságot el kell fogadnia Máriáról:

1. Mária Theotokosz, mondják a görögök, Mater Dei, mondják a latinok, Isten Anyja, mondjuk magyarul a dogmát, amit az efezusi zsinat 431-ben fogalmazott meg. Minden, amit a keresztények Máriáról hisznek és hirdetnek ebben a misztériumban gyökerezik.

2. Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Már az Apostoli hitvallás mondja: ,,Születék szűz Máriától.

3. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa. Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8-a.

4. Halála után Mária fölvitetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna. 1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Pius pápa. Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e.



Az ortodox egyház ugyan szintén a 3. és 4. dogmák tartalmát hirdeti (Mária mit panhagia - teljesen szent; Mária felvitele a mennybe halála után), de ezek ott nem számítanak dogmának. A legtöbb protestáns egyház és közösség nem fogadja el Mária bűntelenségének és mennybevitelének dogmáját, valamint azt a tanítást, hogy egész életében szűz maradt.

Mária születése

Kilenc hónap elteltével Anna egészséges leányt szült. A Mária nevet kapta. Amikor a kislány egy esztendős lett, Joakim nagy lakomát rendezett, meghívta rá a papokat, az írástudókat, a vének tanácsát és Izrael egész népét. Joakim odavitte leányát a papokhoz, és azok megáldották őt.
Amikor Mária hároméves lett, Joakim felvitte őt az Úr templomába, hogy ígéretüket, miszerint Máriát az Úr szolgálatába állítják, teljesítsék. A pap megcsókolta és áldást mondott a kislányra, majd az áldozati oltár harmadik lépcsőjére ültette. Mária ujjongva táncolt, mintha mindig is oda vágyott volna.



József és a galamb

Amikor Mária tizenkét esztendős lett, a papok tanácskozni kezdtek, mit tegyenek a serdülő lánnyal, hogy ne szennyezze be az Úr szentélyét. Abban maradtak, hogy imádkozni fognak, és amit az Úr kinyilatkoztat nekik, azt fogják tenni.
Kisvártatva megjelent az Úr angyala, és azt mondta Zakariásnak, a papnak: Hívd ide az összes özvegyembert, mindegyik fogjon meg egy ágat, és akinél az Úr jelet ad, az vegye magához Máriát. Így is lett, összesereglett a sok özvegyember, köztük József, az ács.
József, amikor megkapta az ágat, egy galamb szállt le a fáról, és megült József fején. Ekkor a pap azt mondta Józsefnek, jelt adott az Úr, neki kell megőriznie az Úrnak szentelt szüzet. József kissé ódzkodott ettől, azt mondta, fiai vannak, ő pedig már öreg, nevetség tárgyává lesz, ha hazaviszi ezt a szűz lányt. De a pap meggyőzte őt, hogy nem ellenkezhet Isten akaratával szemben. József tehát magához vette Máriát, hogy őrizze őt.



Gábriel és az örömhír

Nem sokkal ezután Mária épp vízért ment a folyóra, amikor egy hang szólott hozzá: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között'”.
Mária körülnézett, hogy honnan is jöhetett a hang, de mivel nem látott senkit, hazament. De ekkor megjelent előtte az Úr angyala, Gábriel, és így szólt hozzá: Ne félj, Mária, kegyelmet találtál az Úr előtt, és igéjéből foganni fogsz.
Mária igen meglepődött, és így szólt: Ha én az Istentől fogok megfoganni, úgy szülök-e, mint a többi asszony?
Nem úgy, felelte az angyal, és hozzátette: „Aki tőled születik, szent, az Isten fiának fogják mondani. A Jézus nevet add majd neki, mert ő szabadítja meg a népét a bűneitől.”
Mária nem sokkal ezután elment, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet. Amikor Erzsébet meglátta őt, felujjongott, és így szólt: Az én Uramnak anyja jött el hozzám. Pedig Mária egy szóval sem említette akkor, mit mondott neki az angyal. Erzsébet viszont, aki épp ekkor a későbbi keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt, megtudta előre a hírt, mert a magzat „felujjongott” benne. Mária három hónapig Erzsébetnél maradt.



József kétségei

Mária tizenhat éves volt, és napról napra növekedett méhében a gyermek. Nagyon megijedt, mit fognak majd gondolni róla, ezért hazament József házába, hogy elrejtőzzön a kíváncsi szemek elől. Az építkezésről hazatérő József, amikor meglátta Máriát, sírva fakadt, és a földre vetette magát. Azon tépelődött, vajon ki tette vele ezt a szörnyűséget, hogy a rá bízott szüzet meggyalázta. Félt, hogy megveri az Isten, amiért nem vigyázott eléggé Máriára. Ezután kérdőre vonta Máriát, hogy vallja be, mi történt vele.
Mária sírva fakadt, és esküdözött, hogy tiszta, és hogy nem érintette férfi. József tépelődött, de fogalma sem volt, mit tegyen, kinek higgyen. Így érte őt az éjszaka. És akkor álmában megjelent előtte az Úr angyala, és azt mondta, ne féljen Mária miatt, mert ami benne van, az a Szentlélektől való. Fiút fog szülni, a Jézus nevet adja neki, mert ő fogja megszabadítani népét a bűneitől. József ekkor felébredt, hálát adott Istennek, és továbbra is vigyázott Máriára.



Az áruló

Egy nap látogató érkezett a házukba, az írástudó Annás. Amikor meglátta a kigömbölyödött Máriát, azonnal elrohant a főpaphoz, és elmondta, hogy József beszennyezte a szüzet, aki rá lett bízva. Józsefet és Máriát elvezették, hogy ítélkezzenek felettük. Mária így szólt a főpaphoz: ,,Ahogyan él az Úr, az én Istenem, úgy vagyok én tiszta ő előtte, és férfit nem ismerek.”
Ekkor a főpap úgy döntött, megitatja őket az úgynevezett átokhozó vízzel, ami, ha bűnösök, megöli őket, ha viszont ártatlanok, nem árt nekik. Így is tett. Először József itta meg a vizet, azután Mária is, de nem ártott egyiküknek sem. Bebizonyosodott tehát, hogy ártatlanok, és szabadon elmehettek. Mária és József hazamentek, és együtt várták a nemsokára megérkező kis Jézust.

Forrás: www.katolikus.hu